Az ismeretlen ember a tengerészek határozottságát és imbolygó járását tökéletesen prezentálva kapaszkodott fel a buszra, majd mellőzve az ilyenkor szokásos és felesleges köszönési formákat lehuppant az egyik üres ülésre és mély álomba szenderült. A buszon tartózkodók csodálkozva bámulták az ismeretlent, de egyedül Napóleon (később kiérdemelte a „Napóleon úr" megszólítást - ám mindent a maga idejében) tette fel a mindenkit foglalkoztató kérdést: ki ez? Választ akkor és később sem kapott, mint ahogy egyéb lényeges és kevésbé lényeges dolgok sem derültek ki az ismeretlen emberről, aki a túra során többször is eltűnt, de valamilyen csoda folytán mindig előkerült.

A brigád tehát a CsavargóTursz sokat megélt csapatszállító járművével - Sanyi bácsival a volán mögött - elindult az ország másik végébe, hogy szeretett csapatát a győzelembe hajtsa drukkolásával. A startot követő névsorolvasás nem nyúlt órákig, a szájakat hamarosan sörös dobozok tapasztották, bár volt, aki a bort részesítette előnybe. A Légionárius például a két napra kifejezetten csak bort hozott magával (7,5 liter) a pálinka hígításaként. A többség azonban a sört preferálta, illetve a Jagermeistert.

Napóleon (aki később kiérdemelte a „Napóleon úr" megszólítást - ám mindent a maga idejében) - akiről az út végén az is kiderült, egy komplett szakmunkásképzős osztály szellemi vezetőjeként is jeleskedett középiskolai évei során - mindenkit túl tett, némi gyümölcslé elfogyasztása után vadul belekezdett vitaminjai válogatásába. A hatszögletű rózsaszíntől a kerek fehéren át a hosszúkás (leginkább egy ló adagjára hasonlító) barnáig mindenféle volt az üvegcsében. A kérdő tekintetekre bátran sorolta, hogy melyik milyen vitamin, vagy éppen nyugtató. Mint mondta, erre szüksége van, mert hamar felingerli magát, ám a gyógyszerészeti előadás helyett inkább történelem leckét adott: - Ki tudja, hol győzte le Napóleon a magyar seregeket?
Majd a választ senkitől sem várva felelt kérdésére: - Győrben, ahova most megyünk.
- És miért nem győzte le az oroszokat? Vagyis legyőzte, de mégsem, mert belebukott. És miért? - jött az újabb, már-már érettségi kínokra emlékeztető feladvány.
- Azért - válaszolta Napóleon (aki később kiérdemelte a „Napóleon úr" megszólítást - ám mindent a maga idejében) ismét megfejtette a saját kérdését - mert az oroszok egy rohadt kaját nem hagytak nekik Moszkvában. Megérkeztek hót éhesen, azt nem volt semmi kajájuk. Korgott a gyomruk, olyan rohadt éhesek voltak, de nem volt mit enniük. Na, akkor jött rá Napóleon, hogy hoppá, milyen fontos az utánpótlás. Mert a rohadt nagy hidegben a kaját sem tudták maguk után hozni. Aztán vissza is fordultak, de hazafelé megfagyott meg éhen halt a csapat nagy része. Na ezért fontos az utánpótlás - zárta le a rögtönzött történelmi előadást Napóleon (aki később kiérdemelte a „Napóleon úr" megszólítást - ám mindent a maga idejében)
A következő pillanatban azután - váratlan fordulatként - Napóleonról (aki később kiérdemelte a „Napóleon úr" megszólítást - ám mindent a maga idejében) kiderült, hogy nem azért kapta a Napóleon nevet, mert olyan jól értesült a nagyvezér történelmi tetteiről mint egy történelemtanár, hanem azért, mert elmondása szerint jelentős hasonlóság van kettejük között. Tudniillik Napóleon fénykorában egyszerre nyolc dologra is képes volt figyelni. A mi Napóleonunk (akiről később...) - saját bevallása szerint - jó úton halad afelé, hogy hasonló erényekkel büszkélkedhessen, hiszen észrevette magán, hogy egyszerre három tevékenységre is képes koncentrálni. A felismerés egy reggelen tört rá, amint éppen a budin ülve végezte szokott dolgát, fejtette a keresztrejtvényt és közben szitkozódott.
A gondolatmenet ezen a ponton megszakadt, miután a csapatszállító jármű megállt Szarvason, az ismeretlen ember pedig egy meglepő mozdulattal felpattant az ülésből és a kinyíló buszajtón elsőként kilépve határozott léptekkel megindult a bevásárlóközpont felé.

(Folytatása következik)